A nagyiék kedvence

A nagypapám és a nagymamám egymás örök kiegészítői. Néha úgy tudnak harmóniában lenni, hogy összesimul körülöttük a levegő, és szinte minden ember csak arra vágyik, hogy egyszer ő is megtalálja azt az embert, akivel ennyire nagy szeretetben és békében együtt tudnak élni akár egy egész életen keresztül, néha viszont annyira egymás ellentettjei, hogy a tűz és a víz nem elég kifejezés ahhoz, ahogyan egymásnak tudnak feszülni, és egészen egyszerűen néha egyik sem enged az akaratából, ezért vannak olyan éveken át tartó vitás helyzetek vagy témák, amin akárhogy próbálkozik a család nem tudnak döntésre jutni. Ilyen például az új otthonuk falának díszítése. A nagyi nem szeretne családi fotókat látni a falon, az ő véleménye az, hogy azoknak bizony egy gyönyörű albumban van a helye, a papa viszont nem szeretne festményeket, mert szerinte az iszonyatosan régimódi, és nem akar visszafelé haladni, előre tekint és fiatalos dolgokra vágyik. Ez a vita pedig már közel két éve folyik köztük, amióta beköltöztek az új házba, hiszen a régi túl messze volt és túl nagy is volt már számukra.

Persze igyekeztünk már minden érvet felhozni az egyik és a másik lehetőség mellett is, de egyiket sem tudtuk meggyőzni, még nem az egyik családi rendezvényen az eszembe jutott, hogy a főnökömnek most rendeltünk ajándékba egy gyönyörű vászonképet, és felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha sem nem fotó sem pedig nem festmény lenne kifüggesztve a falakra, hanem bizony egy – egy gyönyörű vászonkép díszítené azokat. Persze először fogalmuk nem volt miről beszélek, de amikor megmutattam amit a főnökömnek rendeltünk a szalaibalazs.hu oldalról, egyből beállt a béke és az egyetértés. Mindkettejüknek tetszett az ötlet, és már ki is választottak egy Balaton vászonképet, hogy rendeljem meg számukra. Így és hasonló módon tudjuk néha feloldani ezeket a vitás helyzeteket, és csak reménykedni tudunk benne, hogy egyre kevesebb lesz az idő előre haladtával.